1.rész : A különös emberek

-Lara nyugodj meg! Te itt nem értesz semmit sőt még jobb is, ha nem is fogod egy darabig.-mondta egy kicsit felbőszenve.

-De Brendon !-szóltam mérgesen hozzá -, miről nem tudok én?-kérdeztem mostmár felháborodva.

-Majd eljön az ideje.-válaszolt -, de most menned kell most van az igazgatás ki mejik terembe kerül.Azzal indultunk is. Kavarogtak a kérdések bennem, de sajnos a válaszokat nem tudom meg ezekből, hoszen egy kis jelet sem kapok , hogy legalább sejthetnék valamit.

-A fészkes eget! – tört ki belőlem, sajnos hangosan. – miért nem tudsz nekem segíteni? Legalább csak egy kis apróságot! – gondolkodtam,csak éppenséggel hangosan.

A tömeg rémfigyelt. Az igazgató Brendonra nézett, s elhívta félre.Bisztos valami bajba kevertem. fordult át a fejemen. Mindig én miattam fog bajbakeveredni az nem lesz jó számomra és akapcsolatnak sem.

(negyed óra mulva)

Megérkezett Brendon mellém és az igazgatónő pedig a szinpadra. Elkezdődött az igazgató beszéde.Brendon valahogy másabb lett, mint ezelőtt jobban meghúzta magát .

-Bocsi-szoltam hozzá de a „bocsiban” valahogy nem érződött semmilyen érzés ewzt én magam si észrevettem -, bajbakevertelek?-kérdeztem, de még mindig nem tudtam érzelmet belecsempészni.

(5 perc eltelt)

-Brendon, mi a baj?-kérdeztem mostmár aggódva.

-Maradj csönbden!-szólt rám suttogva.

Valahogy nem értettem mi történt vele, valami van az is biztos. Van érzékem ezekhez , mindig megérzem a bajt és most biztos az van.

/vége lett a beszédnek/

Legszívesebben odaállnék Brendon elé és lekevernék neki egy jókorát, de inkább magamba folytom az egészet míg be nem igazolodik valami.

/Az igazgató a napi és helyi rendeket osztja/

-Tessék Lara-mondja, majd adja is a kezembe.

O.oÖsszesen 60-an érkeztünk és az iskola intézményében 1020 tanuló van ,és honnn tudja a nevemet sőt a többiek névét még , ha be is magolná akkor se tudhatja, hogy ki ki?Ennél még csak bizarabb az, hogy mindsenkin akik már feljebb vannak tanulók mind szemüveget hord ezt sose értettem Brendonnál sem.

/a terem felé/

-Szia!-szólt egy kellemes hangú bár kirázott a hideg hang hozzám.Megfordultam és egy lány szólt hozzám.

-Bocsi, csak azt szeretném tudni ,hogy hol,merre találom a 120/m-es termet?-kérdezte.

-Szia! ÉN is azt keresem .Gondolom akkor szobatársak leszünk.-válaszoltam kajár vigyorral az arcomon.

-Az pompás!-szólt.

-Igen, pompás-válaszoltam. Bár én nem örültem neki annyira ,de az is jobb mintha valami bunkót kapnék szobatársnak.Bár akkor már csak egy szemáélyel kell megismerkednem.

-Lara!-kiabált utánam egy hang, bár nekem valahogy nem ismerös.

-Igen ,-válaszoltam, de nem fordítottam hátat.

-Szia kicsim – szólt ujra a hang.Kezdetem megilyedni, de vettem a fáradságot és hátatfordítottam.

-Anya?- ijedtem meg, bár még gondolkodni sem birtam, hogy ö már meghalt.

-Nem –válaszolt -, én anyukád  ikertestvére vagyok.-mondta, de valahogy úgy éreztem, hogy csak álom, még akkor is, ha az ikertestvére. Várjunk csak ikertestvére? Az meg, hogy lehet?Anya sose mesélt róla, vagy csak azért, mert utálja, akkor nem csodálom.

-Anyám ikertestvére?-kérdezem vissza bár elsöre is hallottam.

-Anyád nem említett még? Pedig nekem azt mondta, hogy meséltrólam.-kérdi,s mondá.

-Nekem nem mesélt még, de az, hyog lehet ,hogy ennyire fiatalnak néz ki ésegyáltalán , mit is keres itt bent? Itt mostmár csak a diákok lehetnek?.-mondom meglepöen.

-Kicsim ,de hát….-kezdte el de nem fejezte be.

-Igen mi?-kérdezem.

_Jajj csak gyors jöttelek megnézni én is erre lakok.-mondja ,de valahogy magyarázkodásnak hallatszik.

-Értem, de nekem mennem kell, Viszlát.-köszöntem el.

-Látjuk majd mi még egymást a „bosszún”.-mondja és rohan is.-…….

folyt köv holnap… rem ez most jó :D