1.rész : A különös emberek
-Lara nyugodj meg! Te itt nem értesz semmit sőt még jobb is, ha nem is fogod egy darabig.-mondta egy kicsit felbőszenve.
-De Brendon !-szóltam mérgesen hozzá -, miről nem tudok én?-kérdeztem mostmár felháborodva.
-Majd eljön az ideje.-válaszolt -, de most menned kell most van az igazgatás ki mejik terembe kerül.Azzal indultunk is. Kavarogtak a kérdések bennem, de sajnos a válaszokat nem tudom meg ezekből, hoszen egy kis jelet sem kapok , hogy legalább sejthetnék valamit.
-A fészkes eget! – tört ki belőlem, sajnos hangosan. – miért nem tudsz nekem segíteni? Legalább csak egy kis apróságot! – gondolkodtam,csak éppenséggel hangosan.
A tömeg rémfigyelt. Az igazgató Brendonra nézett, s elhívta félre.Bisztos valami bajba kevertem. fordult át a fejemen. Mindig én miattam fog bajbakeveredni az nem lesz jó számomra és akapcsolatnak sem.
(negyed óra mulva)
Megérkezett Brendon mellém és az igazgatónő pedig a szinpadra. Elkezdődött az igazgató beszéde.Brendon valahogy másabb lett, mint ezelőtt jobban meghúzta magát .
-Bocsi-szoltam hozzá de a „bocsiban” valahogy nem érződött semmilyen érzés ewzt én magam si észrevettem -, bajbakevertelek?-kérdeztem, de még mindig nem tudtam érzelmet belecsempészni.
(5 perc eltelt)
-Brendon, mi a baj?-kérdeztem mostmár aggódva.
-Maradj csönbden!-szólt rám suttogva.
Valahogy nem értettem mi történt vele, valami van az is biztos. Van érzékem ezekhez , mindig megérzem a bajt és most biztos az van.
/vége lett a beszédnek/
Legszívesebben odaállnék Brendon elé és lekevernék neki egy jókorát, de inkább magamba folytom az egészet míg be nem igazolodik valami.
/Az igazgató a napi és helyi rendeket osztja/
-Tessék Lara-mondja, majd adja is a kezembe.
O.oÖsszesen 60-an érkeztünk és az iskola intézményében 1020 tanuló van ,és honnn tudja a nevemet sőt a többiek névét még , ha be is magolná akkor se tudhatja, hogy ki ki?Ennél még csak bizarabb az, hogy mindsenkin akik már feljebb vannak tanulók mind szemüveget hord ezt sose értettem Brendonnál sem.
/a terem felé/
-Szia!-szólt egy kellemes hangú bár kirázott a hideg hang hozzám.Megfordultam és egy lány szólt hozzám.
-Bocsi, csak azt szeretném tudni ,hogy hol,merre találom a 120/m-es termet?-kérdezte.
-Szia! ÉN is azt keresem .Gondolom akkor szobatársak leszünk.-válaszoltam kajár vigyorral az arcomon.
-Az pompás!-szólt.
-Igen, pompás-válaszoltam. Bár én nem örültem neki annyira ,de az is jobb mintha valami bunkót kapnék szobatársnak.Bár akkor már csak egy szemáélyel kell megismerkednem.
-Lara!-kiabált utánam egy hang, bár nekem valahogy nem ismerös.
-Igen ,-válaszoltam, de nem fordítottam hátat.
-Szia kicsim – szólt ujra a hang.Kezdetem megilyedni, de vettem a fáradságot és hátatfordítottam.
-Anya?- ijedtem meg, bár még gondolkodni sem birtam, hogy ö már meghalt.
-Nem –válaszolt -, én anyukád ikertestvére vagyok.-mondta, de valahogy úgy éreztem, hogy csak álom, még akkor is, ha az ikertestvére. Várjunk csak ikertestvére? Az meg, hogy lehet?Anya sose mesélt róla, vagy csak azért, mert utálja, akkor nem csodálom.
-Anyám ikertestvére?-kérdezem vissza bár elsöre is hallottam.
-Anyád nem említett még? Pedig nekem azt mondta, hogy meséltrólam.-kérdi,s mondá.
-Nekem nem mesélt még, de az, hyog lehet ,hogy ennyire fiatalnak néz ki ésegyáltalán , mit is keres itt bent? Itt mostmár csak a diákok lehetnek?.-mondom meglepöen.
-Kicsim ,de hát….-kezdte el de nem fejezte be.
-Igen mi?-kérdezem.
_Jajj csak gyors jöttelek megnézni én is erre lakok.-mondja ,de valahogy magyarázkodásnak hallatszik.
-Értem, de nekem mennem kell, Viszlát.-köszöntem el.
-Látjuk majd mi még egymást a „bosszún”.-mondja és rohan is.-…….
folyt köv holnap… rem ez most jó :D
